Tegnap fürdés közben +világosodás. Ha képes lenne 12 óra munka után hajnalban még fölcaplatni a Tabánba ide hozzám, ( mondtam, hogy ne, úgyhogy megúszta) hogy elszívjunk együtt egy cigit, akkor mit is számít, hogy a múltkor elfelejtett felhívni. A lényeg: van a "küldő" és van a "fogadó". A kettő között rémisztő "információs szakadék" tud kialakulni, hiszen a "küldő" egészen más helyzetben, lelkiállapotban lehet, mint a "fogadó". Magyarul: amikor a küldő elfelejt telefonálni, éppen benne van egy - a fogadó számára láthatatlan, ismeretlen - helyzetben, részéről a dolog cseppet sem drámai, ellenben a fogadó, miközben várja a hívást és cipeli magával a mobilt még a vécére is, természetes módon drámai felfokozott állapotban éri a dolog: NEM HÍV. ELFELEJTETTE, vagyis ELFELEJTETT. Vagyis összedőlt a világ.
Pedig nem, csak más dimenzióban voltak.Tehát a +világosodás: elválasztani a lényegest (feljönne, hajnal, 12 óra, Tabán, gyalog, etc:) a lényegtelentől (na, azért nem teljesen, hiszen egy nem hívás, elfelejtés, azért szúr egyet, vad színeket lobbant fel az agyban) még, ha ez sokszor nem is könnyű. És persze, hogy ez a következtetés közhely, de ez a közhely mégiscsak az én igazságommá lényegült át, mert én dolgoztam meg érte.
