Létezik, hogy van, aki ilyen esetben képes a racionális énjét pajzsként használva NEM megtenni?
Jó, ha őszinte akarok lenni, amikor - némi húzódozás és aggodalom után - felmentem, akkor azért már gyanítottam, hogy veszélyesMa egész nap teljesen bénult vagyok
A vetítő a fejemben hatszázadszor pörgeti a végzetes pillanatot: állok a szobaajtóban, ő pedig, mint egy vihar elkap és nekilök az előszobaszekrénynek, aztán már csak a hangot hallom, ahogy a fejem ütemesen nekiütődik a szekrényajtónak.Az milyen, amikor az ember egyszerre nagyon boldog és közben tele van szorongással?
A Sopranókat nézem mostanában rakásra, tőle kaptam, na, ma délután is azzal zsibbasztottam magam, miután cselekvésileg teljesen nullás szinten voltam, na aztán aszongya a Soprano anyukája:" Az ember vagy unatkozik, vagy boldogtalan"
Akkor most? Én aztán nem unatkozom. Be is vagyok tojva rendesen.